Október elseje az idősek hivatalos világnapja, ezért október hónapban köszöntjük szerte a világban, hazánkban és településünkön is az időseket. Ilyenkor köszönetet mondunk mindazoknak, akik egy hosszú élet munkáját és rengeteg tapasztalatát tudhatják maguk mögött, megköszönjük nekik, hogy becsülettel felnevelték gyermekeiket, hogy segítik unokáikat és szeretettel veszik körül családjukat. A rengeteg tapasztalatot, a bölcs tanácsokat, a biztos hátteret. Szeretettel gondolunk azon idős szeretteinkre is, akik már nem ünnepelhetnek velünk.
Eljött tehát az október, mint minden évben megrendezésre került az idősek napja október 16-án. Az idei ünnep kalandosan indult, hiszen a tavalyi év színházi előadásának sikerén felbuzdúlva, idén is valami hasonlóval szerettek volna kedveskedni a szervezők, méghozzá a mocsai Pajtaszínház előadásával. Azonban az utolsó pillanatban a főszereplő megbetegedett, így az előadást lemondták, emiatt az utolsó pillanatban újra kellett szervezni mindent. De mint tudjuk, minden jó ha jó a vége. Mire kezdődött az esemény, minden újra meg lett szervezve. A vendégeket az érkezéskor a képviselő testület férfi tagjai várták a bejáratnál, aperitivvel és Nagyné Jutka keze által készített kedves kis köszöntő ajándékkal. Az ünnepség megnyitásaként Balogné Pálvölgyi Daniella köszöntötte az egybegyűlteket, s ahogy szavaival felidézte, „Minden ősz hajszál mögött egy történet rejlik. Minden ránc egy megélt öröm, egy leküzdött nehézség, egy könnycsepp vagy egy boldog mosoly emléke.” A beszéd után Hörömpöli Edina Tamás István: Az idősek napjára című versét szavalta, Pöck Vivien József Attila: Mamájával kedveskedett, Molnár Flórián Sarmon Alajosné Zsuzsa: Köszöntő idősek napjára című művét mondta el. A versek után a szüreti felvonulásra alakult iskolás tánccsoport adott egy kis műsort. Eddigre a vacsora is elkészült a Hagyományőrzők jóvoltából, élükön Kálmánnal, aki ismét egy nagyon finomat főzött. A menü csülök pörkölt, főtt krumpli és savanyúság volt, aminek felszolgálásáról az önkormányzati képviselők gondoskodtak . A vacsora elfogyasztása közben az est megmentője, aki végül a lemondott színházi előadás helyett ugrott be, és a szüreti bálról jól ismertünk már, Bodányi Károly, Carlo kedveskedett zenével a vendégeinknek, s nemcsak a vacsora alatt, de utána is. Vendégeink pedig, ha táncra nem is perdültek, de a széken „ritmusra mozogva” tudatták, hogy igen jó a hangulat. Természetesen idén sem maradtunk sütemény nélkül, hiszen bőséges volt a kínálat a felajánlók jóvoltából. Hála és köszönet érte! És köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a délután és az este megvalósulásához.
Kömlőd