Kömlőd
Kömlőd a Vértes-hegység lábánál, a Tatai-hegysor (Bársonyos) dombvidékén fekszik. Oroszlánytól 9 km-re északnyugatra, Kisbértől 25 km-re keletre, Tatától 15 km-re délnyugatra, Tatabányától 15 km-re nyugatra található.
A település neve 1439-ben Kemlew, 1446-ban Kemlewd alakban fordul elő, de egy 1518-as forrás már a Kyskemlew megnevezést használja. A környék egyébként ősidők óta lakott.
Területe részben a gesztesi várhoz tartozott, részben nemesi birtok volt, majd 1526 után török uralom alá került. 1543-ban a vele szomszédos Parnakkal (Pormik) együtt feldúlták. Az 1600-as évektől magyarok lakta református falu. Lakói nagyrészt zsellérek voltak. Birtokosai a Pázmándy, Sárközy, Saffaliczky, Badics, Pálffy, Szemerey, Jókuty, Szabó családok.
A falu gazdagon termő földjein kiváló minőségű gabonát, burgonyát, zöldséget, takarmányt és szőlőt termeltek. Fejlett volt állattenyésztése is, volt hengermalma, szeszgyára, téglaégetője.
1945-ig Komárom vármegye gesztesi járásához tartozott.
Parnakpuszta
Parnaki Miklós neve 1327-ben tűnik fel (komáromi nemesek közt tanúskodik Tés ügyében). Az 1937-es térképen már mint pusztát jelölik. (Parnaki halom, Nagyparnak-puszta)
Kömlőd nevezetes lakói:
A kömlődi köznép a régebbi időkben mindig is fogékony volt a tudományok a kultúra iránt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a magas szintű iskolai oktatás, melynek megtartásán mindig is fáradoztak. A társadalmi és gazdasági fejlődést azonban a kis és nagybirtokos családok léte, erősödése határozta meg. A közművelődés és a kultúra erősödése, az azokat is bőkezűen pártoló családoknak köszönhető, közülük is kiemelkedik a Pázmándy család, melynek református egyházunk is a legtöbbet köszönheti.
Régi Kömlőd
A legrégebbi feljegyzésekben Kömlőd először mint Kemlew, illetve Kiskemlew pusztaként szerepel, később említik Kömlő, majd Kömlőd néven 1439-ben először. Az 1300-as években a terület a Gesztes vár birtokaihoz tartozott, Csór Tamás tulajdonát képezte 1360-ig. 1435-ben az egész várbirtok Rozgonyi Istváné lett, zálogba kapta Albert királytól. Az 1526-os török vereségek után ez a terület is török kéz alá került, lakói elmenekültek, a falu elnéptelenedett, elpusztult. A szájhagyomány szerint a közeli ingoványba süllyesztették a templom harangját.
A mai település ÉNY-i határában egykor római kori település lehetett, melyet a szántóföldekről előkerült pénzérmék bizonyíthatják, ez azonban nincs hivatalosan kutatva.
